szamárganéj

Francesco egy estben megfeddett egy testvért, történt ugyanis, hogy koldulás közepette a drága lélek merészelt vala pénzt elfogadni, és azt vitte is porciuncula-i "klastrumukba". Francesco erre barátilag megdorgálta, és felszólította vala: szájában az érmékkel, négykézláb vigye az általa 'szamárganéjnak' titulált obolusokat a szomszédos trágyadombra. Már ahová valók.
1Tim 6.9-11
Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe esnek, sok esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba döntik az embert.
Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek.
Te azonban, Isten embere, menekülj ezektől! Törekedjél inkább igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre.

A mai kereszténység attitűdje 3 rétegre bontható:
tradícionáls egyház-funkció, a diakonia gyakorlásával (kerügma, leiturgia, diakonia) az elesettek, köztük jézusi parancsnak megfelelve mindenekelőtt a szegények segítése;
- történelmi-szellemtörténeti tényként a szegénység-eszme domborítása, annak minden előnyével és visszásságával (jézusi életideál, kontra vagyonos intézményi egyház);
- a protestáns-kapitalista társadalmi eszményképből eredeztetve a zsidó hit=áldás=biztos, nyugati, fogyasztói egzisztencia képe, ennek szélsősége a bővölködés teológiája.


A mai probléma 3 rétege:
1. A szegénység nem szellemi, hanem fizikai-egzisztenciális állapot, ergo adekvát, teljes fedettségű, szellemi bázisú megoldást a kereszténység nem adhat – csupán ajánlást, vagy életmód-választási lehetőséget, ami többnyire a szegénységtől nem szenvedőknek szól.
2. Igazi üzenetet a mai egyház nehezen juttat el az igazán szegényekhez.
3. Igazán nehéz a szegénység fogalmát precízen meghatározni a kereszténység fogalmi mezejében.
Szükségszerűség:
A globalizáció eredményeként percre pontos, akár személyes információk révén is kézzelfoghatóvá és bizonyítottá válik a nyugati számára: a nélkülözők és a jólétben élők közti olló nem öles léptekkel, de folyvást nyílik.
A különböző konjunktúra-recesszió ritmusok gyorsulásával a szegénység realitás a Föld minden szegletén – immár a fejlett, indusztriális társadalmakban is.
Így immár nem csupán a harmadik világ felé nyitó missziós célról van szó, hanem belső misszióról is, elesettek tömege képződik napról-napra, a 2008-as krízispozíció máris termi ennek hatásjelenségeit a „keresztény” nyugaton is. Így mindennél szükségszerűbb a diakonia és/vagy a szellemi stílusú életmódváltás megjelenése a keresztény terminológiában – ami késik.

Szegények tömegei?

... Lukácstól kaptam: evezz a mélyre, és vesd ki a hálódat! 5,4. Azért kicsit félelmetes, hogy mit jelenthet hamarosan egész napos, eredménytelen hajszánk, törődésünk után újra visszaevezni. Sötét lehetett akkor, kétezer éve, ilyenkor nem jó halászni, fáradtak is vagyunk, de jön a felszólítás onnan, ahonnan egyedül elfogadod.
Akkor evezzünk. Roskadozik a háló? Öröm. Fontos ám, hogy kiktől. Lehet, hogy keserű, kemény munka a partravonás. A szegénység ma furcsa fogalmi pozíció, ezek ilyen sovány halak lesznek. Persze, itt nem feltétlenül vagyontalanságra kell gondolni, a szegénység sokféle jelentésburkolatot hordozhat. Olyan sokan, olyan szépen berendezték az életüket olyasmikre alapozva, amik most megszűnni látszanak. Vagy legalábbis hamarost. Tízmilliós hitelek jövedelemből, karácsonyi ajándék kölcsönből. A szórakozás marad a proli önkoncentráló dinamizmusának magva - olyanokat imádni, akiket húsz éve éppen ezért még börtönbe csuktak volna - no itt épp nem azért, mert olyan alja volt a szisztem, hanem mert azoknak az állatoknak is volt annyi limitáló képességük, hogy képesek voltak határvonalat húzni. Még ha vörös krétával is, morzsálódó talajra.
Amikor megroppan az alap, összeroskad az építmény. Most megroppant, ez tény, összedől, ez vision. Ha összedől, vigyázni kell, kire borul, ez pedig feladat. Az összedőlt egzisztenciák odaát már a sötét, mély vízben vergődnek. Ot halásznak.
Itt ki lesz a halász?
Tegyünk valamit?